Fluorescence is a characteristic phenomenon in which solids, liquids, or gases emit light when illuminated. In contrast to phosphorescence, the term fluorescence applies to substances that have no afterglow, i.e. the fluorescence ceases directly upon irradiation of the stimulator. This means that the electrons of the atoms or molecules of the fluorescent substance excited by absorbing the energy of the incident light actually spontaneously return to their basic state while emitting characteristic light. According to Stokes' Law of Fluorescence, the wavelength of light emitted by fluorescence is longer than that of absorbed light:
υe Less than or equal to υa
Ahol
υ e = frequency of emitted radiation,
υ a = frequency of absorbed radiation.
A fluoreszcencia a fényt vagy más elektromágneses sugárzást elnyelő anyagok által kibocsátott fény. Ez a lumineszcencia egyik formája. A legtöbb esetben a kibocsátott fény hullámhossza hosszabb, és ezért kisebb a fotonenergiája, mint az elnyelt sugárzásé. A fluoreszcencia egyértelmű példája, ha az elnyelt sugárzás a spektrum ultraibolya tartományában (az emberi szem számára láthatatlan), a kibocsátott fény pedig a látható tartományban van; ez egyedi színt ad a fluoreszkáló anyagnak, amely csak ultraibolya fény hatására látható. Amikor a sugárforrást leállítják, a fluoreszkáló anyagok szinte azonnal abbahagyják a fénykibocsátást, ellentétben a foszforeszkáló anyagokkal, amelyek egy idő után tovább bocsátanak ki fényt.